Képzelje el, amikor a vevő bemegy az Ön üzletébe és..
megkérdezi, hogy lehet-e kapni egy bizonyos terméket, mondjuk pirosnyelű csavarhúzót, Ön pedig így felel: „Üdvözlöm az üzletünkben, cégünk 1996-ben alakult, azelőtt egyéni vállalkozás formájában működtünk…”
A vevő kitartó és tovább kérdez: Oké, de engem az érdekel, hogy mennyibe kerül a csavarhúzó.. A válasz: „Célunk ügyfeleink igényeinek minél magasabb szintű kiszolgálása, ISO minősítésünk pedig…”. Vicces ugye, pedig 100 céges weboldalból 95 pont így bánik el a látogatóval.
A Webdesign és Marketing Hírlevél olvasóinak ismerős lesz ez a téma, de egy szakértő online barátom, Viszoczki Mária tanácsára blog-bejegyzés is lett belőle.
Az ember elgondolkozik, hogy a céges weboldalak miért ragaszkodnak ilyen makacsul a nulla bevételhez vezető frázisokhoz. Egyetlen magyarázatot látok csupán: a cégvezetőket látogató nyelvre tanító szótárt valakik valahol tévedésből vagy szándékosan elírták, ezért képtelenek a cégek normális weboldalt készíttetni, de itt van néhány javított szócikk, segítség az induláshoz:
A kezdőlapon:
Látogató nyelven: „Egy konkrét szolgáltatást keresek: autóriasztót szeretnék beszereltetni”
Cégvezető nyelven: „1995-ben alakultunk KFT-vé, mára 35 főt foglalkoztat a cégünk”
Javított kiadás: „Mire figyeljen oda Ön is a riasztó vásárlásakor, ha nem szeretné hogy átverjék”
Az árajánlat kéréskor:
Látogató nyelven: „Arra vagyok kíváncsi, hogy mennyibe kerül”
Cégvezető nyelven: „Mindenféle típushoz riasztók a-tól z-ig, már nettó 12000 Ft/db + munkadíj ártól”
Javított kiadás: „Ha meg szeretné tudni, mennyibe kerül az Ön autójához a riasztó, csak válassza ki a gyártmányt és a típust ebből a listából és máris megmutatjuk milyen terméket ajánlunk az Ön járművéhez, és azok beszereléssel együtt mennyibe kerülnek.”
Megrendeléskor
Látogató nyelven: „Hogyan jutok hozzá a termékhez, kinek, mikor, mennyit fizetek?”
Cégvezető nyelven: „Napi igényeket polcról, akár postai úton is tudjuk teljesíteni az “Elérhetőség” menüben megadott telefonszámokon, illetve e-mail-ben”
Javított kiadás: „Ha a megrendelés gombra kattint egy automatikus visszaigazolást fog kapni a rendelés elfogadásáról. A terméket futárral szállítjuk házhoz, a következő munkanapon 14-18 óra között. A termék árát, 17 654 Ft-ot a futárnak kell fizetnie, a számlát a csomagban fogja megtalálni.”
Figyelem: Aki még mindig a rossz szótárt használja weboldal szövegíráshoz, az szóljon most, vagy..
Valóban fontos, amiről beszélsz. A lényeg, hogy ne rólad, ne a cégedről szóljon a weblapod, hanem a vevőről, a vevő problémájáról.
Egy jó módszer: számold meg, hogy hány “Ön” vagy “Te” van a szövegben, és hány “Én” vagy “Mi”. A két számot összehasonlítva megtudod, hogy mennyire vásárlóközpontú a lapod.
Üdv: Kolos
A módszer tényleg jó, de láttam már olyan oldalt, ami hemzsegett az “ÖN”-től, mégis félrebeszélt, azaz: nem a vásárlónak.
Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy két cégbemutató oldalunk van. Az egyik (a régi) ilyen “elrontott”, a másik pedig már egy javított változat. És láss csodát, a javított változatban igen sokan megnézik a “Bemutatkozunk” aloldalt, pedig nincs rögtön szem előtt, inkább kissé el van dugva.:) Persze nem tudhatom, hogy a konkurencia nézeget-e, de tényleg úgy tűnik, hogy ha a látogatóról szól az információ, akkor nyomban kíváncsiak lesznek, ki is adja nekik az információt.
A ló másik oldala az, amikor találok egy oldalt, ami mindenről beszél, nekem akar rettenetesen jót, de mégsem tudom, mit akar nekem eladni, és hol jön be a honlaptulajdonos érdeke. Szerintem valahol félúton van az igazság.
A kedves előttem szóló Újvári Mara rávezetett egy nagyon fontos dologra, amire Erdélyi Norbert is felhívta a figyelmemet. Az én honlapom pont ilyen. Felsorol egy csomó előnyt a látogatónak, hogy miért kell velünk dolgoznia, és hiába ér a végére, valamiért mégsem tudja meg, hogy mit is kell csinálnia azért a sok előnyért.
Olyan szép, hogy azt már el sem hiszi.
Egyetértek, csak a látogatóért van az információ, ha a termék vagy a munka tetszik, utána okvetlenül megnézi, hogy ki az illető, aki azt ajánlja. Mert ugye egy koldustól az utcán biztosan nem veszünk meg semmit. Ha nem vagyunk hozzáértők abban, hogy a termék tényleg professzonális, akkor arra hagyatkozunk, akiről azt gondoljuk, hogy ő az. /Ld. referenciák, vélemények/.
Tény, hogy minden tekintetben profiknak kell lennünk nekünk eladóknak, de nem ezt kell fitogtatni, hanem arról kell beszélni, mit tud a termék, majd ha a Vevő kérdez, akkor kell előjönnünk a profi válasszal.
Tetszik ez az oldal, nagyon jól megvilágítja, hogy milyen hibákat tudunk elkövetetni, nagyon tanulságos volt a számomra elolvasni.