Mi a különbség a teniszezés és a hazugság közt?
Marketing-etika másképp.
Régóta készülök erről írni, itt a kiváló alkalom, hogy újabb kérdéseket vessünk fel ebben a témakörben.
A megoldáshoz szükség lesz egy Wittgenstein nevű filozófus egyik írására és némi szóelemző készségre. Nem árt, ha van kéznél papír és ceruza is, esetleg olló:
Amikor etikáról beszélünk, abban mindannyian egyetértünk, hogy ha erkölcsösen cselekszünk egy bizonyos szabályrendszernek felelnek meg a tetteink. De az etika szabályai másképp viselkednek, mint más játékszabályok, itt van egy hasonlat ehhez (forrás: Wittgenstein, L.: Lecture on ethics),
Ha ketten teniszeznénk, és én szándékosan rosszul játszanék, mondván nem is akarok jobban játszani, mindenki azt mondaná, rendben van, megértjük, hogy Te nem akarsz a mi szabályaink szerint venni részt a játékban. Ez rendben van.
Ha viszont alávaló hazugságokat mondanék, vagy aljas és bántó szavakat használnék azzal, hogy tudom, hogy nem a szabályok szerint viselkedem, de nem is akarom jobban csinálni, mind azt mondanátok nekem, hogy “akarnod kell jobban viselkedni” Az ilyen viselkedés ugye nem lenne rendben?
A ‘tanulság’ előtt még egy rövid szóelemzés és magán-definiciók:
Manipuláció: ‘kézi beavatkozás’ Hamis indokokkal és valótlan érvekkel venni rá másokat, hogy úgy cselekedjenek vagy gondolkozzanak, ahogyan a mi szeretnénk. A manipuláció mögött hamisságot, értéktelenséget sejtünk.
Motiváció: ‘cselekvésre buzdítás’ Ha marketingről van szó, jellemzően nem ész-, hanem érzelmi indokokkal mutatni meg azt a hasznot, előnyt, amelyre a vevőnk szert tesz, amikor használja a termékünket, vagy azt a hátrányt, ami akkor érheti őt, ha nem használja.
Nem lehet nem észrevenni, hogy a manipuláció szó jelentése markánsan különbözik a motivációétól, noha mindkettő végső soron azt jelenti, hogy “csináld, amit én akarok” vagy “történjen az, amit én akarok”, a különbséget nemcsak a szóhasználat, hanem az erkölcsi háttér is adja.
Kérdezem: Ki szeretne manipulatív, és ki motiváló árajánlatot írni?
Sem az egyik, sem a másik…
Mindkettőben ott van az, hogy én, aki manipulál/motivál, én vagyok a felnőtt, velem szemben pedig a célszemély, aki gyermek…
Lásd: E. Berne: Emberi játszmák c. könyve.
Lehetséges ügyfélként pedig nem venném jó néven, ha bármilyen, felnőtt-gyermek játszmába akarna belekényszeríteni az, akinek a számlájára esetleg pénzt utal(hat)nék.
Nem is szoktam jó néven venni és nem is szoktam az ilyen típusú játszmákra épülő kapcsolatokat fenntartani.
Elismerem, hogy az üzleti kapcsolatok így IS működhetnek, de azok, akik szívesen helyeznék magukat velem szemben a befolyásolható gyermek szerepébe, azokat nem szeretném az üzleti partnereim között tudni.
Mert ezek a partnerek a világ legnagyobb manipulátorai: a saját felelősségüket akarnák az én vállamra átmanipulálni :)
Nem hiszem, hogy a motiváció, mint cselekvésforma, alárendelt kapcsolatot feltételezne beszélő és hallgató között.
De annyi biztos, hogy sehogy nem sikerül e két szót egymástól messzire vinnem, talán jobb lenne, ha hamburgekerekről meg autókról írnék, az népszerű volt :)
(Mária úgy tűnik a “hamburger” az én “lelkes-emesém”)
Nagyon kevés ember mondhatja el magáról, hogy születésétől kezdve sikerült kikerülnie a Berne-féle “Emberi játszmákat”.
Véleményem szerint mindenki beleszületik valamilyen játszma-helyzetbe, ráadásul ő még hozzáteszi a saját játszmáját.
Igy aztán nincs ember játszma nélkül, csak olyan, aki tudja magáról/másikról, ill. fogalma sincs róla, hogy ő tulajdonképpen egy játszma résztvevője. (Lásd pl.: hány nő gondolja azt házasság előtt: majd ő megváltoztatja az alkoholista férj-jelöltet; amiből persze nem lesz semmi, mindketten játsszák tovább a saját játszmájukat.)
Az pedig, hogy ki marad meg a játszma gyermeki szerepénél, bizonyára attól függ, mennyire volt neki az eddigi életében kifizetődő.
Ez tényleg kökemény manipuláció először családon belül, azután iskolában, munkahelyen, és az élet minden területén, így a vállalkozók körében is bizonyára működik.
Tény, hogy ésszel kell élni, érdemes figyelni az embereket akikkel kapcsolatba kerülünk, hogy még jókor észrevegyük: egy nekünk hátrányos játszmába szeretne a partnerünk behúzni.
Ezt ki lehet bizonyos mértékig szűrni jó szerződéssel, azonban a szolgáltatás igénybevétele során kiderülhet az (esetleg a hozzá nem értés miatt), hogy a megrendelő nem ugyanazt érti a szerződéses pontok alatt, amit az ember teljesít. Tehát lehetnek még így is problémák.
Szerintem ilyenkor rugalmasság kérdése, hogy egy félreértést ki hogy kezel, ki mennyire tud jól kijönni belőle. Ez alatt azt értem, hogy egy félreértés miatt még nem kell “elhajtani” az ügyfelet, és viszont, mert az esetlegesen felmerült problémákat meg is lehet beszélni, s az üzleti kapcsolat nem kell hogy rámenjen.
Sőt, ha jól oldjuk a feszültséget, gyümölcsöző munkakapcsolat, ill. bizalom alakulhat ki a két fél között, ami ma megfizethetetlen és alapvető feltétel a win-win kapcsolat kialakulásához.
A motiváció az én olvasatomban: cselekvésre ösztönző vágy, késztetés, normális esetben (és most üzletfelekről beszélek) nem feltételezhet alárendelt kapcsolatot a két fél között.
Ami pedig a tudatos manipulációt az üzleti működés alapkövének letevő vállalkozásokat illeti, hát bizony számomra elfogadhatatlan, mert bizony azt a népnyelv “agymosásnak” hívja, s mindannyian tudnánk rá bőségesen példákat hozni…
Nagyon jó érzés, hogy másokat is foglalkoztat ez a kérdés és mások is azt gondolják, hogy az üzleti életben is etikusan kell viselkedni.
Én azonban egy kicsit messzebbről indulnék, bár tudom, hogy ezzel megint nem leszek túl népszerű.
Szerintem már az is etikai kérdés, hogy mit akarsz eladni. Arra a termékre, szolgáltatásra tényleg szüksége van az embereknek, vagy csak neked van szükséged arra, hogy megvegyék?
Ha nincs rá szükségük, akkor muszáj igénykeltő, szükségletteremtő markatinget folytatnod. Szerintem ez manipuláció.
Nagyon ósdi példával fogok élni:
Ha azt mondaná a jótündér, hogy elvisz téged a boldogság szigetére, de csak 10 dolgot vihetsz magaddal, mik lennének azok?
Ugye nem az intelligens mosópor, a mobiltelefon és a marketingtankönyv lenne?
Ha körülnézel, hogy ma hány olyan terméket használunk, amire igazából nincs szükségünk, csupán a legalapvetőbb emberi érzelmeinkkel manipulálva vettek rá bennünket, hogy úgy érezzük, hogy szükségünk van rá (hiszen ha nem használjuk ezeket, akkor nem leszünk vonzók, nem leszünk elismertek, jó szülők, erősek, fiataok és boldogok…), rájössz, hogy amire igazán szükségünk van, annak nem kell reklám. Sem manipulatív, sem motiváló.
Azzal, hogy ilyen igényeket alkítottak ki bennünk, két nagyon súlyos problámát is okoztak.
Az egyik, hogy – mivel ezek a szükségletek nem az alapvető emberi szükségleteink – soha nem fogunk tudni megfelelni nekik. Soha nem leszünk például olyan szépek, mint a reklámok modelljei. Viszont meg akarunk felelni ezeknek a társadalmi elvárásoknak, amibe aztán belebetegszünk. Stresszesek, depressziósak leszünk. Illetve már vagyunk.
A másik gond az, hogy a Földnek nincsenek akkora erőforrásai, amelyek ezt a megnövekedett fogyasztási igényt ki tudnák elégíteni. Elfogynak az erőforrások, és belefulladunk a saját szemetünkbe. Azt mondják, akik értenek hozzá, hogyha a Földön mindenki úgy szeretne élni, ahogy ma egy átlag magyar ember él, akkor 3 Földre lenne szükséünk.
Nem ötven év múlva, hanem most.
Gabi
Mi, akik eladásból élünk, szeretünk úgy tenni, mint az utcalányok, akik azt állítják, hogy ők nem olyanok.
Ezt nem az előttem szólókra vonatkoztatva írom: mindannyian ilyenek vagyunk.
Vannak a kicsit gátlástalan utcalányok, meg vannak a nem-kicsit gátlástalan utcalányok, meg vannak a félénk utcalányok. De mindegyik szeretné, ha úgy menne az üzlet, mint a nagyon gátlástalan utcalányoknak.
Nem motiválunk? Nem manipulálunk?
Oké, nézzük. Az árképzés is már manipuláció, igaz? Nemcsak a 990-re végződő árakra gondolok, hanem arra is, amikor valaki – sokan alkalmazzák – a konkurenséhez képest árazza a saját termékét (alá vagy fölé). Miért? Mert valamit ki akar fejezni ezzel. Mit? Vagy azt, hogy az övé olcsóbb, vagy azt, hogy az övé jobb. (Ettől pl. az függhet, hogy alacsonyabb vagy magasabb árat ad-e.)
Aztán meg itt blogolgatunk. Valljuk már be – de őszintén -, miért is tesszük? Tegye fel a kezét, aki több, mint 50%-ban azért, vagy kizárólag azért, mert a téma annyira érdekes, hogy lehetetlen volna kihagyni! (Jók a témák, nem ezzel szemben hergelek, kérem, senki ne értsen félre.)
Ugye, azért (is) blogolgatunk, mert ez sokmindenre jó? Na ugye. Nem szoktuk ezt hangoztatni, meg nem is illik, de azért így van ez.
Könnyű felismerni azt a manipulációt, ami olyan primér – sőt, primitív -, mint egy műszőrme tisztítókefe ajánlat egy kereskedelmi csatorna rátukmálós műsorában, ahol tapsgépes terembe ültetett fizetett közönség ujjong a rossz minőségű, primitív eszközön, úgy, mintha az űrtechnika szállt volna be vele minden háztartásba (holott nem is). És könnyű nemet mondani az ilyen manipulációra: “nem, én ezt nem alkalmazom”, és “nem, én ennek be se dőlnék”.
De amikor megfogalmazunk egy hirdetést, amikor lefoglalunk egy domaint, ami a honlapunk neve lesz, amikor keresőoptimalizálunk, amikor a vevőnek felvesszük a telefont – nos, ekkor bizony manipulálunk és motiválunk.
Csak ez nem mindig tisztességtelen.
Ha a fogorvos azért beszél rá a gyökérkezelésre, mert így meg lehet menteni a fogam, akkor helyes, hogy manipulál. (Mellesleg bevétele is lesz belőle.) Ha azért beszél rá, mert nem elégszik meg a normál tömésen kereshető összeggel, akkor tisztességtelen. De mindenképp meg kell győznie – a gyógyulásom érdekében, és a saját profitja érdekében is.
Akkor van baj, ha a vevő érdeke és az értékesítő érdeke nem azonos, az értékesítő mégis manipulál (vagy motivál: mindegy). Érdekazonosság esetén a manipuláció – helyes eszközökkel – csupán korrekt tájékoztatás.
Kedves Attila!
Nagyon jó a fogorvosi példád, ehhez kapcsolódva tudom hozni az ellenkezőjét is, pusztán csak azért, hogy látszódjon: mindennek két oldala van.
Tehát, amikor az allergiámat vizsgálták ki (kórházban), az orvos a negatív arcüreg-röntgenlelet után javasolta, hogy csináltatna egy koponya CT-t. Kérdeztem Dr.Úr, miért? Hát, hogy megtudjuk van-e esetleg polip a homloküregében. Mondtam neki, most nem igazán vagyok erre kiváncsi, tehát ha egy mód van rá, ne csináljuk meg ezt a vizsgálatot.
Ugyanez a doki, miután kiderült, hogy laktóz-intoleranciám van, javasolta, hogy csináltatna egy gyomortükrözést. Kérdeztem Dr.Úr, miért? Hát, hogy megtudjuk van-e valami probléma a gyomromban. Nos, erre a vizsgálatra sem került sor.
Egyszerűen nem tudott meggyőzni arról, hogy szükségem van ezekre a vizsgálatokra.
Ha a fenti átélt tapasztalatomat másképpen fordítom le: a doktor úr nem találta meg az “igénypontomat”, ennek következtében nem tudta felkelteni az igényemet, így nem jött létre az “üzlet”.
Ugyanakkor tapasztalom (akár magamon is), hogy el tudnak varázsolni akár a nem létfontosságú árucikkek műtapsos bemutatói, mégpedig a következő dolgok miatt:
(pl. vegyünk egy mindent-tudó szeletelő szerkentyűt)
Aki bemutatja, óriási gyakorlattal használja a szerkentyűt, amit én olyan szinvonalon soha nem tudok majd használni, egyszerűen azért, mert nem gyakorlom napi 8-10 órán keresztül, mint – gondolom – a bemutató ember.
Tehát ebben a felállásban ő előadja magát a készüléket, az általa készített végterméket, s végezetül elhiteti velem – addig mindenesetre, amíg a vételre elszánom magam – hogy én is tudom majd használni. Ráadásul ugyanolyan profi módon, mint ő.
Amikor kiderül, hogy mindez nem megy, mert nem rendezek naponta partyt, egyébként meg nem vagyok elég ügyes konyhatündér, magam meg pl. beleharapok a paradicsomba és nem szeletelem, akkor már teljesen világos: manipuláció áldozata lettem!:-) De késő bánat!
Egy felesleges dologgal több van a konyhában, spájzban, garázsban, pincében vagy bárhol. Jobb esetben, ha megtartom a dobozát, akkor tovább tudom ajándékozni, hogy ne bosszantson a “megingásom” tárgya.
Ebben a felállásban szerintem nincs érdekazonosság, hanem kőkemény manipuláció, az elhitetés manipulációja. Mégis működik, tetszik, nem tetszik.
Fentiek ellenére, vagy pont ezért, szerintem – és itt eltér a véleményem a Tiédtől – a korrekt tájékoztatás érdekazonosság esetén nem manipuláció, hanem a partner – kényszer nélküli – döntési helyzetbe hozása.
Ugynakkor az meg talán mégsem frusztrálhat bennünket, hogy a piac úgy működik: te eladsz – én veszek; én eladok – te veszel.
Szerencsés esetben mindenki azt, amire éppen szüksége van.
Ezt pedig megteheti piacon, boltban, irodában, a saját lakásában, az interneten…
Csakúgy mint az örömlányok: országút mellett, …téren, bérlakásban, szállodában, házhoz rendelve; és ők nem szégyellik magukat, mert ha szégyellnék, akkor nem tudnának megélni belőle…
És a piac működik.
Noha az örömlányos hasonlat nekem – aki szintén értékesítésből élek – nem tetszik, ettől függetlenül jó összefoglalást ad a bejegyzésed.
A blog egy sokszorosan multifunkciós dolog: a blog tulajdonosa, meg a bejegyzéshez hosszászólók részéről is, versenyt rendezhetnénk ki tud több hasznát felsorolni egy üzleti blognak.
A manipuláció és motiváció definíciói bár egyértelműek, de a jelentésüket úgyis az a szövegkörnyezet és szóhasználat határozza meg, ahogyan használjuk őket. Ilyen értelemben mindegy lenne mit minek hívunk, de a különbség azért mégis markáns…
A TV shoppal egy baj van, ez a saját tapasztalatom: a termékek nem olyan jók, mint ahogy bemutatják őket. Mind jó találmány lenne (a szeletelők és felfujható ágyak), de a mikor kipróbálod egyszerűen nem jók. Ha nem így lenne, nem bánnám minek nevezzük az értékesítési eszköztárukat, de sajna így van, ezért manipulációnak hívom a gyenge termékek eladását. (Biztos van kivétel, nem is azokról írok.)
Tedd ki a terméked, hogy X FT-ba kerül – aki akarja megveszi, aki nem, nem.
Tedd melléje, hogy csak holnapig X FT. (motiváció)
És hol a manipuláció? Ott, ahol észre sem veszed – a terméked úgy van elkészítve, hogy a tudatalattidra hat, azt sugallja, hogy vedd meg, mert ettől jobb leszel, szebb leszel, menőbb leszel, okosabb leszel, egészségesebb leszel ….
Kiészítés konkrét példával :
Manipuláció az is, amit én csinálok a legutóbbi blogbejegyzésemben
Akkor neveznek valamit manipulációnak, ha az illető nem tud róla, hogy olyan dologra vették rá, amit ő magától nem tett volna meg.
Egy piros pontért ki mondja meg, hogy hol/mi a manipuláció a blogbejegyzésben?
(A következő bejegyzésemben lerántom róla a fátylat.)
Norbert : remlélem nem veszed reklámnak, de a témához tartozik és ha már te is erről írsz, gondoltam hasznos kiegészítés lehet egy konkrét példa.
Kedves Csaba!
Szerintem az már nem manipuláció, amit a blogodban csináltál, hanem provokáció.
Nem pejoratív értelemben.
Na, megyek, írok egy e-bookot.
Gabi
Ha e-book írásra szerettelek volna buzdítani, akkor igen :)
Segítek.
Itt egy részlet a fennti bejegyzésemből, még1x olvasd el figyelmesen :
“Akkor neveznek valamit manipulációnak, ha az illető nem tud róla, hogy olyan dologra vették rá, amit ő magától nem tett volna meg.”
Gondolkozz csak egy picit, csináltál valamit, amit amúgy magadtól nem tettél volna meg…
Nemsokara küldöm a leleplező bejegyzést/hírlevelet.
Térjünk kissé vissza az eredeti témához. Egész kis idegen szavak szótára alakult ki itt.
Még egy utolsó definició ehhez, fogalomzavarokat tisztázandó:
Futóverseny van, te drukkolsz a kiválasztottadnak, azt akarod, hogy ő nyerjen, ez a motiváció, ha többi versenyzőt megmérgezed/rajszöget teszel a cipőjükbe az a manipuláció, a kézi beavatkozás. Én nem szeretnék manipulálással nyerni.
Nem egészen értek egyet a példával.
Ha megmérgezed az ellenfelet, az nem manipuláció, hanem csalás és egyértelműen etikátlan.
A manipuláció nem feltétlenül etikátlan dolog, bár tényleg bennevan az, amit Csaba írt, hogy a manipulált tudta, esetleg akarata nélkül, vagy annak ellenére történik.
Csaba, ha eszembe sem jutott volna korábban, hogy írjak egy e-bookot, akkor nem éreztem volna azt a bejegyzésed olvasása után, hogy írnom kellene egyet. Két ok miatt döntöttem így. Az egyik független tőled: most jutott eszembe (mert szembe juttaták) egy jó téma.
A másik viszont tényleg a blogbejegyzésednek köszönhető: hogy elhitette velem, hogy képes vagyok rá. Ilyen értelemben viszont nem manipuláltál, hanem motiváltál.
ez az utóbbi inkább gyilkosság meg csalás nem? :)
Az előbbi bejegyzés a norbi hozzászólására volt reakció.
Gábor : Örülök, hogy úgy érzed, hogy hasznos dolog e-book -ot írni és hogy főleg a bejegyzésem elolvasása után érzed egyre inkább így.
De nem gondolod, hogy tulságosan nyilvánvaló lett volna ha ebook írásra akartalak volna rávenni ? :)
Nem akarok kitalálósdit játszani.
Arra vettelek rá, hogy regisztrálj a weboldalamon. Hogy csináltam?
Itt a blogbejegyzés a magyarázattal :
Jó tisztázzuk.
Amit a Mozsár Gabi nem vett észre az az, hogy arra vettem rá őt, mint új látogatót az oldalamon, hogy regisztráljon. Ha nem alkalmazom azt a kis trükköt, amit a legutolsó blogbejegyzésemben elmagyaráztam, akkor valószínűleg csak elolvassa ami őt érdekli és esze ágában sem jutna regisztrálni.
Ha manipulációt emlegetünk az üzleti életben, akkor nem szabad egy húron emlegetni a csalással.
Mióta a marketing teret hódított, azóta a pszichológia is betört az üzleti világba – hiszen hogyan lehetne még jobban kitalálni, hogy mit szeretne a vásárló? Az összes nagycég a termékei elkészítésénél a vásárlók tudatalatti döntéshozatalára alapoz. Ezt lehet vitatni, de így van. A kicsik nem alkalmazzák, mert nem ismerik vagy mert nincs akkora szükségük rá (pl a kicsik nem gyártanak laptopot, aminél elsődleges cél ma már a dizájn, hogy a vásárló büszke legyen a laptopjára és magasabbrendűnek érezze magát ha egy olyat használ/birtokol – ez a tudatos vásárlói döntés manipulálása ha úgy tetszik)
Szerintem egy új szót kellene kitalálni, ha az üzleti világban manipulálásról beszélünk. Például speciális motiváció a vásárlói döntéshozatalban.
Hallga csak! .. Egy húszfillérest hallok koppanni: a manipuláció = csalás. A szóhasználat és a szövegkörnyezet árnyalhatja a jelentést, feje tetejére is állítjuk az egészet, de igazából nem változtat a tényen.
Barabás Csaba: “Akkor neveznek valamit manipulációnak, ha az illető nem tud róla, hogy olyan dologra vették rá, amit ő magától nem tett volna meg.” – szerintem nem. Ha finomítom: akkor manipuláció, ha olyan dologra veszem rá, amit egyébként is megtett volna, csak én a döntésnek egy paraméterét – tisztességtelen szándék nélkül – befolyásoltam.
Ha tisztességtelen szándék van mögötte, akkor nem manipulációról, hanem csalásról beszélünk.
Nem értek egyet Norberttel, hogy a manipuláció egyenlő a csalással, de el kell ismernem, hogy nagyon keskeny a határ a két dolog között. Már-már a nyelvhasználaton múlik, mit minek nevezünk.
Attila, ha valami fehér és hápog, az hivhatjuk akárhogy, akkor is kacsa marad.
A legdiplomatikusabb válasz ilyenkor mindig az, hogy a definiciók határai elmosódnak ugyan, de konkrét esetek mindig jól elkülöníthetők.
“ha valami fehér és hápog, az hivhatjuk akárhogy, akkor is kacsa marad. ” – vagy idegen nyelven beszélő hóember…
Norbert, nem értek egyet. Azért, mert a “manipuláció” szót a “csalás”, “hazugság” szavakkal rokonítják, még nem jelenti azt, hogy azonos a jelentésük.
Például: a pókerben a blöff a játékszabályok szerint megengedett. Manipuláció? Az, hiszen befolyásolja a többiek döntését. Csalás? Nem. Csalás az, ha az ingujjadba rejted az 5 ászt.
Attila, ezen nem veszünk össze. Ha Te így akarod érteni a szót nem bánom. Lehet hóember is a kacsa, annak aki nem látott még kacsát, vagy hóembert :)
Ami viszont engem megingathatatlanná tesz abban, hogy a manipulációt csalásnak nevezzem, az az, hogy a szó ezt jelenti (nem megengedett) “kézi beavatkozás”. Pókerben a berejtett ász, futóversenyben a rajszög a cipőben.
Ez a sok jelentéstani fejtegetés amúgy is messze visz már a marketingtől, nem?
Akkor térjünk vissza a marketingre.
Ott mit tartasz megengedett és mit tartasz nem megengedett kézi beavatkozásnak?
Szerintem etikátlan kitenni, hogy csak ma van leértékelés, mikor tudod jól, hogy nem is értékeltél le semmit, csak föléírtál egy 20%-al magasabb árat és szép,vastag, piros filccel áthúztad.
Szerintem etikátlan, ha bemutatják, hogy hogyan robbantja szét az intelligens mosópor a makacs szennyeződéseket, mikor egy frászt.
Szerintem etikátlan, hogy belém sulykolják a reklámok, hogy akkor leszek csak szép, fiatalos és szexi, ha … akármit is írhatnék, amit erre kihegyezve próbálnak nekem eladni.
Szerintem etikátlan, meg nem engedett. Mégis mindenhol ezt látod. Mindenki ezt használja, mert ez hat. Szóval a cél szentesíti az eszközt, ha az az én érdekemet szolgálja, ugye?
Szerencsére ez nem megmondó-blog, hanem kérdésfelvető-blog. És a kérdés, amit a kommented felvet jó, nos igen, ha tényleg tisztább lesz a ruhád, tényleg szexibb és csinosabb leszel a terméktől, akkor nem gond ha túlzás eszközével mutatták meg neked a döntésedhez a termék hasznát.
Mindenki tudja, hogy a reklámok az ideális esetet mutatják be, nem az átlagosat.
A legjobb az, ha nincs, vagy nem sok különbség van a kettő között. De mégjobb, ha az a mód, ahogyan Te a hasznát tudod venni a terméknek, az jobb, mint a reklámozott ideális eset. Mert ilyen is van.
Meg kell azért különböztetni a multik TV reklámjait a kkv-k marketingjétől, az kár viszont, hogy a legtöbb kkv nem tudja megkülönböztetni az eszközöket.
Gabi, amit felsorolsz, az mind csalás. Az nem manipuláció, hanem átverés.
A Cillit Bang reklámja konkrétan szemfényvesztés. (Ez csak egy példa.)
De ha a Cillit Bang-gel valaki csinálna egy teljesen korrekt tisztítást, amit jól vennének fel, ügyesen koreografálnának meg – ja, ehhez viszont profik kellenek, nem trükkfilmesek, hanem marketingesek -, akkor a világ legütősebb reklámját lehetne elkészíteni vele. Mert meggyőző lenne.
Mi a manipuláció egy reklámban (szerintem)? Például a jó termék alá a jó zene, a jó képkivágás. Az, hogy a csokit úgy reklámozzák, hogy “I give a little mmmm to you”. Mert manipuláció nélkül így szólna a reklám: XY csokoládé. Ha édeset akar enni, akár ezt is veheti (vagy bármelyik másikat).
A “manipuláció” szót abban az értelemben használom, mint az orosz formalisták a “műfogás”-t. Nem feketemágiáról beszélek, hanem fehérről. De mágia.
Az én véleményem a szükségletteremtő reklámokról meglehetősen messzire vinne, ráadásul – mint kiderült – ez nem egy megmondó-blog, úgyhogy nem mondom el.
Maradjunk most annál, hogy van olyan marketing, aminek a célja egy új szükséglet megteremtése és van olyan, aminek a célja az, hogy a már meglévő szükségletét a vásárló nálam elégítse ki.
Szerintem a szükségletteremtésnél a KKV-k nem igazán rúgnak labdába. Ez hosszú idő és nagy ráfordítás. Legalábbis akkor, ha globálisan gondolkodunk. De arra van esélyük a KKV-knak is, hogy egy-egy vevőt meggyőzzenek, nem? Most igazából csak hangosan gondolkodom.
Az biztos, hogy a képzési piacon én azt tapasztalom, hogy a KKV-k körében nincs igazán igény a képzésre. Szerintem nekünk az az egyetlen járható út, hogy összefogunk azokkal, akik ugyanezen a piacon szeretnének nyomulni.
(Most látom csak, hogy fentebb le lettem Gáborozva. Gabriella vagyok.)
Csaba, természetesen észrevettem, hogy az e-mail címem kell neked, azért nem ezt írtam, mert szerintem ez tök egyértelmű. Számomra az volt a tanulságos, hogy el tudtad velem hitetni, hogy képes vagyok valamire, amire előtte esetleg nem tartottam volna képesnek magamat. Ez sem nagy találmány. Biztos mindenkinek volt már olyan tapasztalata, hogy úgy állt hozzá valamihez: Ez nekem nem fog sikerülni, én ezt nem tudom. Természetesen nem is sikerült. De ez ellentétes irányba is működik! És ezt is ki lehet használni, ha új vevőt szeretnénk szerezni, vagy egy már meglévőt magunkhoz kötni. Egy kis dícséret, egy kis májhízlalás. Az alkalmazottaknál meg csodákra képes.
Gabi, a “nem-megmondót” úgy értettem, hogy én nem akarok itt okosat mondani, vagy sommás vég-definiciókra ragadtatni magam, a legfőbb célom az, hogy párbeszédek indulhassank meg az adott témakörökben, és különféle kérdésfeltevésekkel szélesítsük egymás látókörét. Bölcsészkarra jártam és nem félek használni :)
Norbert, ez most célozgatás arra, hogy mondjam?
Valami ilyesmiről írok a blogomban. Most nem fejtem ki.
Találkoztam egy reklámmal. Színes, kedves, bájos… szerintem egy botrányos agymosás.
Kíváncsi lennék rá, hogy szerintetek ez etikus-e?
http://gizmodo.com/342499/microsofts-brainwashing-childrens-book-mommy-where-do-servers-come-from